Magyarország egyfajta futballnemzet. Ugyanakkor a játékosok, csapatok, és a válogatott megítélése igen szélsőséges hazánkban. A stadion építések, és a nagy pénzügyi támogatások ellenére a magyar foci még mindig nem virágzik. 1986 után végre ismét világeseményen szurkolhattunk nemzetünknek, amely Franciaországban mérte fel tudását a kontinens legjobbjaival. A válogatott 2016-os Európa Bajnoki menetelése sokakat meglepett. Az élet egy kis időre megállt az országban, és az átélt pillanatok után joggal reménykedhetünk az újabb sikerekben, akár klubszinten is. Azonban idén klubjaink csúnyán leégtek a nemzetközi kupaporondon. A magyar foci 2016-os éve, jelenlegi helyzetének értékelése.
Az Európa bajnokság előzményei
Egy évvel ezelőtt, 2015 novemberében a válogatott rég nem látott közelségbe került ahhoz, hogy egyáltalán részt vegyen egy Európa Bajnokságon. A norvégok ellen egy oda-vissza vágós rendszerű, élet-halál harc vette kezdetét. A két meccs után jobbnak bizonyuló csapat kvalifikálja magát Franciaországba. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy legjobb harmadikként majdnem sikerült a kijutás, már csak a TV-k előtt kellett izgulnunk, de a törökök az utolsó percekben megfosztottak minket akkor az ünnepléstől, ezért következhetett a play-off. Az álomsorsolás ellenére Oslo-ban Kleinheisler élete első nemzeti színekben lejátszott mérkőzésén győztes gólt lőtt, amivel a csapat előnyben várhatta a visszavágót. 2015.11.15-én Budapest és az ország rég várt lehetőség kapujába lépett, amit mindenféle illedelmes kopogtatás nélkül egyszerűen berúgott, és remek játékok produkálva belépett a a legjobbak közé. Priskin akkora kiflit rúgott, hogy kiesett a háló. A végén a norvégok kétszer is betaláltak, de ez minket nem aggasztott, mert szerencsére nem igazán voltak tisztában vele, melyik kapuba is kell lőni, ezért biztosra mentek: egyet ide, egyet oda. A vége 2-1, magyar továbbjutás.
Az Európa bajnokság
A Franciaországi túra előtt reálisan nem sok jóra számíthattunk, a Ronaldo fémjelezte Portugálok, és a selejtezők során fantasztikusan teljesítő osztrákok Alaba-val a csoport fő esélyesei voltak. Azonban az új szabályok értelmében harmadikként is tovább lehetett jutni, ehhez pedig a másik meglepetés csapattal, Izlanddal kellett volna megküzdenünk. Az előzetes jóslások szerint. A játékosok ugyanis ezt nem így gondolták, és szívvel-lélekkel játszva már az osztrákok ellen bebizonyították, hogy sokkal többre képesek, mint egy nagy nehezen kicsikart harmadik hely. A második félidőben egyértelmű fölényben focizva Szalai és Stieber is betalált, a lelátón, az itthoni városokban pedig önfeledt ünneplést váltottak ki az emberekből. Amikor egy estére megállt minden, és együtt ünnepelhettük ismerősökkel, ismeretlenekkel is a sikert. A kamionok, buszok dudálva közlekedve az utcákon, és csak elvétve láthattunk olyan kocsit, amelyből nem magyar zászlók lógtak ki üvöltöző drukkerekkel. Az éjjel soha nem érhet véget, ezért ugyanezt még kétszer átélhettük. Az Izlandi meccsen hátrányba kerültünk egy vitatható büntetővel, de a végére mezőnyfölényben és a pályát felborítva küzdő csapat kicsikarta az egyik pontot, igaz, ehhez segítségül sietett Sævarsson, aki a saját kapujába talált. Persze mögötte érkezett Böde, úgyhogy talán jobban is tette, hogy nem próbálkozott jobban a tisztázással. Az itt megszerzett egy pont biztos továbbjutást jelentett (igaz, ez akkor még nem volt 100%) és a Portugálok elleni meccsen számunkra a csoportelsőség, míg számukra a túlélés volt a tét. Gera bombája hamar megadta az alaphangulatot, Nani azonban még a fordulás előtt egyenlített. A második félidő talán az EB legjobbja volt, itt Dzsudzsák két megpattanó góljára sajnos mindig válaszolni tudott Ronaldo, így 3-3 lett a vége. (Na meg persze Elek kapufája is megérne egy misét) A gárda 5 ponttal, Izland és Portugália előtt a csoport élén végzett. A sors ugyanakkor kegyetlen, és az egyik, ha nem a legerősebb kerettel rendelkező belgákat dobta nekünk a nyolcaddöntőben. Alderweireld korán vezetést szerzett, majd a sokáig küzdő, és helyenként jól is játszó magyar csapat a végére kapitulált, és további 3 gólt kapott. (Batshuayi, Hazard, Carrasco) A Belga csapat egyértelműen más szintet képviselt, de a válogatott remekül helytállt, és hatalmas ováció vette kezdetét a lefújás után így is. A rég nem látott siker ismét feldobta a magyar futball körüli érdeklődést. Több játékos is bizakodva tekinthetett előre a karrierje jövőjének tekintetében.
Az Európa bajnokság után, válogatott szinten
A magyar válogatott ezúttal az elmúlt évekkel szemben sokkal magabiztosabban tekinthetett előre a selejtezők előtt. A feröeri meccs amolyan bemelegítő lehetett volna, azonban csupán egy gól nélküli döntetlenre futotta. A Svájc elleni találkozó nagy izgalmakat hozott, Szalai duplájával 2-2-re álltunk a végéig, amikor is sikerült elbukni a meccset. A helyzet nem volt túl rózsás, a lettek ellen kötelező volt a győzelem idegenben, amit Kalmár és Szalai biztosított is. A következő meccsen Andorra következett, amelyen sima 4-0 lett a végeredmény Gera, Lang, Gyurcsó és Szalai találatával. A csapat így 4 kör után a csoport harmadik helyét foglalja el 7 ponttal. (szerk.) Az első-két hely valamelyikét el kéne csípni, ugyanis a szabályok szerint csak így lehetséges a kijutás. A második hellyel is nagy valószínűséggel rájátszás fog következni. (A legjobb második egyenes ágon jut tovább) A válogatott kijelenthető, hogy nagyon egyben van, ezáltal reménykedhetünk a kijutásban is akár, ugyanakkor ez nagyon nehéz feladat lesz a fiúk számára. Hasonló csoda kéne, mint amit Franciaországban produkáltunk, és akkor nem lesz baj. A feladat adott: "Hajrá Magyarok!"
A játékosok számára sajnos nem hozott akkora áttörést az Eb, mint ahogy sokan várták volna. Nagy Ádám az olasz élvonalba került a Bolognához a Ferencvárosból, Kleinheisler László átkerült a Darmstadt-hoz (korábban a Bremen-ben játszott). A topligákban játszó játékosaink még a klubjában és a válogatottban is alapemberré váló hálóőr, Gulácsi Péter (Leipzig), Szalai Ádám (Hannover). Dzsudzsák Balázs számára nem lett meg a várt áttörés, ő az arab Al-Wahda csapatához került. Nikolics Nemanja pedig klubjában továbbá is ontja a gólokat. (Legia Warszawa) A legstílusosabb, és egyben legöregebb játékos a tornán, Király Gábor bejelentette visszavonulását a válogatott futballtól. (Haladás)
Az Európa bajnokság után, klubszinten
Az Eb adta sikerek után joggal reménykedhettünk klubcsapataink sikerében is. A tavalyi bajnok Ferencváros kerete igen erős idén is, ennek ellenére méltatlanul korán, már a Partizani ellen búcsúzott büntetőkkel a BL-selejtezőben. A Debrecen, MTK, Videoton hármas az EL-ben kapitulált, így idén is magyar csapat nélkül maradtunk a nemzetközi kupaporondon. A magyar focinak alighanem gyökeres változásokra van szüksége, a stadionok már adottak, ideje játékban is minőségi újításokat hozni. Mindenekelőtt visszacsalogatni a lelátókra legfontosabb játékosait a magyar futballnak: a szurkolókat.
