A Magyar műsorok színvonala kezd feltámadni, ezt bizonyítja az utóbbi két évben kapott Oscar díj, vagy az Aranyélet című sorozat. Valódi felüdülés ezt látni az eddig elterjedt műsorok után. Itt az ideje, hogy a színvonal, minőség és igényesség legyen a trend a véget nem érő szappanoperák, vetélkedők és celebek világában.

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy azt nézze, amit akar, és akkor, amikor akarja. Azonban miért lehetett ilyen sikeres például a Magyarországon kicsit sem színvonalasnak nevezhető szappanopera műfaja? Alighanem azért, mert az utóbbi időben Magyarország nem igazán termelt ki minőségi műsorokat – tisztelet a kivételnek -, valamint fő műsoridőben futtatta azokat. A fő médiumoknak egyesével megvolt a maga kis sorozata, ami rengeteg nézőt is hozott számukra. Az ember leül a TV elé, és nézi, amit kap. Ez Magyarországon az elmúlt években kimerült a szappanoperában, a vetélkedőkben, és szinte mindenben, ami igénytelen, és bulvár. Múlt időben beszéljünk róla, mert talán most elindult valami. Elindult valami más, és az emberek kezdenek ráébredni, hogy nem kell a kukában turkálni, ha van kint kultúra is. A filmet nevezhetjük új kultúraformának, és manapság egyre több alkotás próbál meg valódi értéket teremteni.

Az internet és torrent világában azt nézünk, amit akarunk, akkor, amikor akarjuk. Persze kényelmes rá bízni magunkat a televízióra, és hagyni, hogy vetítsenek nekünk valamit. Bármit. Megnézzük a legjobb filmet, aztán a legrosszabbat is. Megtesszük ezt akár nap, mint nap. A „B” kategóriás filmek elég népszerűek, ugyanis nem sokat kell gondolkodni hozzá. Ez nem is mindig baj, vannak filmek, sorozatok ahol nem kell megfejteni az élet minden problémájának megoldását, csak az a lényeg, hogy egyszerűen el tudjuk engedni magunkat egy sörrel a kezünkben, kikapcsolva a világ zaját körülöttünk. Amennyiben ez minőségi, színvonalas produkció, akkor nincs ezzel gond, de találkozhatunk olyan igénytelen, szenny műsorokkal is, melyek egyszerűen nem érdemelnék meg, hogy emberek közé kerüljenek. Ezt szerintem mindenki döntse el maga, hogy mi számít ilyennek, mi az, amiről úgy gondolja, hogy legalább az értelmi szintjén áll. Akkor hatásos egy film, ha többek leszünk tőle. Minél tudatosabban próbálunk választani, annál jobbakat is fogunk látni nagy részben. Bízhatjuk magunkat a fő adókra is, ami elénk tár bármit, és elhihetjük, szerethetjük, de ez sajnos általában nem épp a fejlődésünket szolgálja.

Az Aranyéletet látva bizakodhatunk, mert egy zseniális sorozatot nézhetünk, mely eddig két évadot élt meg, de úton van a folytatás. Tükröt kapunk az ország helyzetéről, mindezt igényes képi világgal, és jobbnál jobb színészi játékokkal. A forgatókönyv izgalmas, mint ha nem is Magyar sorozatot néznénk, ugyanis az elmúlt évtizedekben nem ezt szokhattuk meg, és pár kivétellel a legtöbb nézhetetlennek számít hozzá képest. Ugyanez elmondható például a Mindenki című rövidfilmről, mely ismét Oscar díjat nyert Magyarországnak a tavalyi, Saul fia győzelme után.   

Így már köztudottan van viszonyítási alap a minőség terén a nyilvánosságban, talán könnyebben el lehet szakadni az értelmetlen adásoktól is. Ezek után kinek van kedve megnéznie egy soha véget nem érő, ötlettelen szappanoperát, egy vetélkedőt, vagy egy olyan műsort, amely egy celeb életének érdektelen eseményeit mutatja be?

(Egyéni vélemény)