Milyen is egy igazi otthon? Mindenki egyénileg szabottan rendezheti be saját lakását, házát, a lényeg az, hogy ha belépünk a bejárati ajtó küszöbén, jól érezzük magunkat és elmondhassuk magunkról, hogy hazatértünk.

Manapság a kulcsmotívum a harmónia és a béke, ami igazán foglalkoztatja az embereket, ha lakberendezésről van szó. Körültekintően és az ízlésünknek megfelelően kell kiválasztani a színeket, formákat, hogy azok később összhangot alkossanak. Sokaknak kedvelt árnyalatok a nyugati világban dominánsnak számító fehér vagy a világos színek. Az amerikaiak számára a fehér a luxus, a magas életszínvonal szimbóluma, ezért arra törekszenek, hogy nem csak a ruházkodásukban vagy a gépjárművekben, de a belsőépítészet terén is ez jelenjen meg.

Hazánkban a fehér sokkal inkább a békét, a nyugalmat és a tisztaságot testesíti meg. Gondoljunk csak bele; nincs is szebb egy hófehér hálószobánál, ahol bármikor le lehet feküdni a pihe-puha, fehér vagy bézs színű szőnyegre.

A fehér szín letisztultságot is jelképez. Ez az úgynevezett minimalista stílus. Minél világosabb színű és kevesebb elemből álló bútordarab van a szobában, annál inkább frissebb, nyugodtabb légkör vesz körül minket. Bár ellentmondásosnak tűnik ez a fajta elrendezés, hiszen a legtöbb családnak a sok értékes vagyontárgy, a színes és változatos bútorok a kedvencük, és gondolhatnánk, hogy aki a minimalista stílusra törekszik, az szimplán csak minél kevesebb tárgyat akar maga körül, hogy a takarítás gördülékenyebben menjen.

Íratlan szabály, hogy mindenki úgy rendezze be a lakását, ahogy az ő ízlésének és anyagi helyzetének megfelelő. Aki a luxust választja, úgysem fog kitekinteni a konzervatív, tradicionális bútorokra, és valljuk be, annak is megvan a szépsége, ha egy egyszerű, világos, fehér szobába lépünk be. Ennek markáns ellentéte a rusztikus, hagyományosabb stílus. Az antik bútorok mindig is népszerűek lesznek, a fa sosem megy ki a divatból, és a természet merész színei – kék, zöld, sárga, piros – is szemkápráztatóak.

Mi ebből a tanulság? Válasszunk kedvünkre való lakhelyet, és rendezzük be úgy, ahogy szívünk diktálja. Elsődleges szempont, hogy azt a helyet, ahova munka után mindig visszatérünk, otthonunknak nevezhessük.