„Csakhogy nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle. Az élet elég hosszú, sőt bőségesen elegendőnek kaptuk a legjelentősebb dolgok véghezvitelére, ha az egészét jól osztjuk be; ha azonban dőzsölő és nemtörődöm magatartásunk következtében szétfolyik, ha semmi hasznos dologra nem fordítjuk, az utolsó kényszerhelyzet hatására csak a végén vesszük észre, hogy eltelt, amiről nem is fogtuk fel, hogy telik. Így van: nem rövidnek kapjuk az életet, hanem azzá tesszük; nem szűkében vagyunk, hanem tékozoljuk. Mint ahogy a dús, királyi kincsek, mihelyt rossz uralkodóra szállnak, pillanatok alatt elherdálódnak, viszont bármilyen csekély vagyon, ha jó sáfárra bízzák, a használat révén növekedik, ugyanígy hosszúra nyúlik az életideje közülünk annak, aki jól gazdálkodik vele. […] Ragadj meg minden órát: az lesz az eredmény, hogy kevésbé fogsz függni a holnaptól, ha a mának nekifekszel. Míg halogatjuk az élet kötelességeit, elfut előlünk az élet. Minden a másé, kedves Lucilius, csak az idő a miénk.” - Seneca, ókori római filozófus
Seneca ókori római filozófus volt. Vizsgálta az idő szerepét az ember életében. Az idézet elgondolkodtató, és érdemes fontolóra venni elméletét. Az idő szerepe az életünkben az egyik legfontosabb filozófiai kérdés. Seneca remek támpontot ad számunkra, hogy átgondoljuk hozzáállásunkat, gondolkodásmódunkat az életünkkel kapcsolatban.
"Csakhogy nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle." Nagyon sok igazság rejlik már az első gondolatában is. Az életünket élve legtöbben elhalasztjuk a leheteőségeket, nem használjuk ki teljesen tudásunkat, tehetségünket. Egyik fő mentségünk lehet, hogy nem volt rá időnk. Pedig ez nem igaz, mert a lehetőségünk végig megvolt rá, csak nem használtuk ki. Kivételes esetek sajnos előfordulhatnak, például korai halálesetek, gyógyíthatatlan betegségek, sérülések. Legtöbbünk viszont teljes életet élhet, mégsem háláljuk meg eléggé.
"Az élet elég hosszú, sőt bőségesen elegendőnek kaptuk a legjelentősebb dolgok véghezvitelére, ha az egészét jól osztjuk be; ha azonban dőzsölő és nemtörődöm magatartásunk következtében szétfolyik, ha semmi hasznos dologra nem fordítjuk, az utolsó kényszerhelyzet hatására csak a végén vesszük észre, hogy eltelt, amiről nem is fogtuk fel, hogy telik." A sorokat olvasva tudatosulhat bennünk, hogy az egyik legfontosabb dolog a hozzáállás, az életünk minőségbeli értéke. Élhetünk úgy, hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet, amit tudunk, előfordulhat az is, hogy csak a mi képzeletünkben hisszük azt, hogy nem vagyunk képesek céljaink elérésére, álmaink megvalósítására. Azonban ha nem építünk fel korlátokat saját magunk számára, esetleg nem hallgatunk a negatív érzéseket tápláló szavakra, teljesen megváltozhat világképünk. Ezek a tényezők elkerülhetetlenül fontosak az idő szempontjából. Önmagunk felfedezése segíti a legtöbbet abból a szempontból, hogy kihasználhassuk időnket, amit az élettől kaptunk. Ennek köszönhetően be tudjuk osztani, hogy egyes dolgokra mennyi időt szánjunk rá. A dőzsölő és nemtörődöm magatartás ugyanis hosszú távon nem lesz kifizetődő az ember életében. Leélhetünk egy egész életet úgy, hogy csak a végén eszmélünk rá, mi mindent is szalasztottunk el. Az ember minél hamarabb döbben rá, mi mindent is elérhetne még, annál könnyebb helyzetben van. Az idő megfelelő használatának érdekében szükségünk lesz elegendő motivációra, magabiztosságra. Hiába ismerjük fel a helyzetet, ha nem teszünk ellene semmit. "Így van: nem rövidnek kapjuk az életet, hanem azzá tesszük; nem szűkében vagyunk, hanem tékozoljuk." A hibáinkért, sikertelenségünkért mi vagyunk a felelősök, mert megkapjuk a lehetőséget, mégis mentségeket keresünk, másokra mutogatunk, akár az időt hibáztatjuk, amiből szerintünk nem volt elegendő. Monoton viselkedésünk idővel az élet rabszolgájává tehet minket, pedig a legnagyobb értékeink egyike végig velünk van, az idő.
"Mint ahogy a dús, királyi kincsek, mihelyt rossz uralkodóra szállnak, pillanatok alatt elherdálódnak, viszont bármilyen csekély vagyon, ha jó sáfárra bízzák, a használat révén növekedik, ugyanígy hosszúra nyílik az életideje közülünk annak, aki jól gazdálkodik vele." Innen is gondolhatunk, következtethetünk arra, hogy az idő szerepe milyen fontos is számunkra. A rossz uralkodótól a kincs elherdálódig, ellentétben ha jó sáfárra van bízva, az értéke még növekedik is. Utóbbi ugyanis tudja, hogyan kell bánni az idővel. " Ragadj meg minden órát: az lesz az eredmény, hogy kevésbé fogsz függni a holnaptól, ha a mának neki fekszel." Az életünk minden egyes percét ki kell használnunk, hogy ezáltal is jobbá válhassunk. Így nem függünk majd más tényezőktől, mint például a holnap hatalma, mert egyedül csak saját magunktól félhetünk igazán, de ha sikerül legyőznünk a félelmeinket az életben, egyre jobbá válhatunk. Az egyetlen számunkra befolyásoló ok az idő. Érhet minket baleset, betegség, akár támadás más embertől, állattól, mindegyik az időre vezethető vissza, amit kaptunk az élettől. Ezért is fektessünk nagy hangsúly a mára, mert nem tudhatjuk, mennyi van még hátra, akár fiatalok, vagy öregebbek vagyunk. "Míg halogatjuk az élet kötelességeit, elfut előttünk az élet." Iskola, munka, gyerektartás szinte minden ember életében előforduló kötelességek. Életünk egy idő után emlékeztethet minket egy körhintára is, ugyanis a körforgás nem áll meg. Iskolába járunk, majd állásunk is lesz, gyereket nevelünk. Majd a gyermekünk nagy valószínűséggel ugyanezt fogja tenni. Az élet azonban nem ennyiből áll. Mindannyiunkban ott van a tehetség valami iránt, viszont nem hagyhatjuk, hogy "kalitkába" kerüljünk, és az időnk irányítsa mindennapjainkat. Így elfut előttünk az élet, és észre sem vesszük. "Minden a másé, kedves Lucilius, csak az idő a miénk." Az időnket hosszától néha függetlenül, de mi irányítjuk, a mi kezünkben a sorsunk.Tőlünk függ, mennyi színnel, és milyen tartalommal töltjük meg. Hiába élünk le hosszú életet, ha nem tettünk semmit. A rövid, de tartalmas élet viszont minőségben is megmutatkozik számunkra. Az 1832-es években megjelent egy József Attila vers "Hazám" címmel. Nagyon érdekes, hogy az akkor leírt sorok nagyrésze manapság is gyakran előforduló probléma. Hiába telnek az évek, az idő múlása önmagában nem elég feltétlenül a változásra. Megfigyelhetjük, hogy az idő nem ápolja az ember által kreált mesterséges dolgokat. Romlás előfordulhat, és általában elő is szokott. Az idő ezzel is jelzi felénk elégedetlenségét, ha tudásunkat nem megfelelő célra használjuk. Természetes dolgoknál viszont a megmagyarázhatatlan építést, fejlődést vehetjük észre. A természetben előforduló növényeknek sincs szüksége mesterséges intelligenciára, vagy akár nekünk, embereknek sem, mert az idő fejleszt minket először. Mégis gyakran előforduló probléma, ahogy visszaélünk helyzetünkkel a földön, erre remekül rávilágít Petőfi Sándor egyik versében. "A puszta, télen" című vers rávilágít a természet erejére, ami összekapcsolható az idővel. Ha belegondolunk, hogy az évszakok váltakozása mindig ugyanúgy múlik, az éghajlat, az időjárás általában az arra jellemző évszak jellemzőivel kapcsolható össze. Az idő tehát, mint mindenhol, itt is jelen van, és erősen befolyásolja a körülötte való világot. József Attila "Mama" című versében betekintést kaphatunk az erős, érzelmi kapcsolatokra, ami mindannyiunk életében végig jelen van időtől függetlenül. A vers bemutatja, hogy legalább egy, az időnél is erősebb dolog van a világon, ami a szeretet. Az időtől függetlenül egy kapcsolat legalább két ember között végtelennek nevezhető. Gondoljunk arra, hogyha egy gyerek elveszti szüleit, esetleg fordítva, hiába nem láthatják egymást, az idő hiába járt le valamelyikük számára, a szeretet soha sem fog megszűnni. Feltehetjük a kérdést, ki szabja meg életünkben, hogy mennyi időt tölthetünk itt, vagy milyen erő befolyásolja az élet működését. Mindenkinek eltérő véleménye lehet erről, van aki szerint a puszta véletlen, mások szerint egy teremtő, és egyéb gondolatmenetek jellemezhetik az embereket. Egyet azonban nem vitathatunk, az idő jelentőségét, befolyását életünkre. Függetlenül a világban eltöltött éveinktől, egyedül rajtunk múlik, hogy kihasználjuk-e, vagy sem. Nem tehetjük meg önmagunkkal szemben, hogy az élet elmenjen mellettünk. Választhatunk, hogyan éljünk, amennyiben pozitívan gondolkodunk, az időre is máshogy fogunk tekinteni. Megfelelően ki tudjuk élvezni az életünk minden egyes percét, be tudjuk osztani az időnket. Érdekesség, hogy például ha ilyenkor az idő (mint éghajlat) rossz, akkor sem látjuk olyan szürkén a bennünket körülvevő világot. Ellenkező esetben, ha negatívabban állunk az élethez, időhöz, akkor a napsütést sem élvezhetjük igazán.
Seneca filozófiája rávilágít az idő fontosságára az életben. Az idő mindannyiunk számára elkerülhetetlen tényező, akármit is csinálunk, akárhol is vagyunk, mindig velünk van.
