Szülőnek lenni nehéz feladat. Ezzel együtt az egyik legfontosabb az életünkben, hogy ezt a feladatot megpróbáljuk a lehető legjobban elvégezni. Dr. Tovah Klein a "How Toddlers Thrive" szerzője számos „szülői taktikát” megkérdőjelez. Tíz tipp következik, mit NE tegyünk, mondjunk a nevelés folyamán.

Kiemelt:

• Kerüljük a nemi sztereotípiákat – a fiúk nem sírnak, a lányok nem hízhatnak el.
• A túl sok dicséret kevésbé motiválttá teszi a gyerekeket.
• Egy „bolondos” vagy „félénk” gyerek még sokat változik, nem kell beskatulyázni.

Mit NE mondjunk a gyerekeknek? - 10 "tiltott" mondat

„Nem így kell csinálni, majd én megmutatom, hogy kell ezt.”  

A gyerekek az új képességek elsajátítása során néha hibázhatnak, és nagy valószínűséggel hibázni is fognak.  Klein szerint az ehhez hasonló mondatok gátolják a gyerekeket az önbizalom építés folyamatában. Azt fogják gondolni, hogy „én ezt nem tudom megcsinálni, csak a felnőttek.”

„Nem vagy normális.”

A gyerekek kiszámíthatatlanok tudnak lenni. Ez annak köszönhető, hogy számos új szituációval találkoznak úgy, hogy még nem tanultak meg egyes kulturális viselkedésformákat.  Előfordul, hogy nem akarnak köszönni valakinek, üdvözölni egy idegent, zavarban vannak és kényelmetlenül érzik magukat egy ismeretlen helyzetben. Ilyenkor ne hordjuk le őket, inkább segítsünk, hogy ki tudják fejezni az érzelmeiket!

„Olyan kis félénk.”

Felcímkézni valakit egy átmeneti, érzelmi állapot alapján, nem túl szerencsés. A félénkség többnyire arra utal, hogy a gyerek kényelmetlenül érzi magát, és ez nem feltétlenül állandó.

„Ezért nem kell sírni.”

Ha azt mondjuk egy szomorú gyereknek, hogy hagyja abba a sírást, azzal összezavarjuk.  Még akkor is, ha az épp egy banális dolog miatt, vagy akár „a semmi” miatt sír. Ilyenkor empátiára van szükség, meg kell érteni, hogy mit érez és meg kell próbálni megnyugtatni.

„A nagyfiúk már nem sírnak.”

A nemi sztereotípiák nagyon korán megjelennek. A fiúknál ez gyakran olyan követelményeket állít, minthogy legyenek kemények, rejtsék el az érzelmeiket. Az ilyen üzeneteket úgy értelmezik, hogy nekik nem szabad érezniük.

„Nézd, milyen gyönyörű vagy.”

A lányok szintén fiatalon megkapják azokat az üzeneteket, amik alapján meghatározzák, mit is vár tőlük a világ. „Nagyon szép vagy, olyan kis gyönyörű vagy!” – Ezek világos üzenetek, amik arra utalnak, hogy mit várunk a kislány külsejét illetően. – Állítja Klein.

 „Ez a ruha nem túl csinos, nem áll jól neked.”

Ugyanez érvényes az öltözködésre. Ezzel arra mutatunk rá, hogy egy bizonyos módon kell kinézni, hogy így tudja tartani a szokásos, elfogadott és elvárt külsőt.

„Biztos, hogy azt meg akarod enni? Ettől nagyon kövér leszel!”

Dr. Klein szerint ez a mondat különösen a „lányos szülőkre” jellemző, de nem kizárólag. Főként a mi társadalmunk sajátossága a lányok külsejét megkérdőjelezni, és erre utaló célzásokat tenni. A szülőknek saját kijelentéseikre is figyelniük kell, étkezési szokásaikkal kapcsolatban. A gyerekek hajlamosak átvenni a szüleik aggodalmait.

„Nagyon okos vagy.”

Ez kicsit ellentmondásosnak tűnhet, de az ilyen mondatok kevésbé motiválttá teszik a gyerekeket. Az ehhez hasonló mondatokkal azt érjük el, hogy a kicsik kevésbé érzik a tanulás szükségességét. „A tanulás néha gyötrelmes és kemény dolog. Könnyebb azt mondani, hogy: igen, okos vagyok, mindent tudok.”

„Nagyot csalódtam benned.”

Teljesen fölösleges bűntudatot kelteni a gyerekben, ha alapvetően tisztában van vele, hogy rosszul viselkedett. Klein szerint, ha a gyerek már tudatában van, hogy valamit rosszul csinált, és rosszul érzi magát miatta, nincs szükség további szégyenérzetet kelteni benne. Inkább próbáljuk megérteni, mi miért történt, fejezzük ki, hogy bízunk benne, - tudom, hogy legközelebb sikerül, nem fogod elrontani, stb. – és segítsünk neki feldolgozni a hibát.

Az előbbi felvetéseket nem kell "szentírás"-ként kezelni, minden szituáció más és más. Tekintsünk rá inkább irányelvként.